Oldal kiválasztása

A kormány Hódmezővásárhely után nagyon megijedt.

Orbán megpróbálta az összes hívét lelkesíteni a Kossuth téren 15.-én. Szinte sajnáltam, mennyire erőlködik. Mára már csak egyetlen érve maradt, a migránsok. Ezen már a Fideszhez nagyon közel állók is inkább nevetnek. A Sorsozást már ők is óvodás szintnek tartják.

Volt persze szabadságharc, amit ő vív a “fortélyos”, “alantas”, “Soros-jelöltekkel” és még egy fenyegetés is belefért az ellenzék felé, miszerint.

Erkölcsi, jogi, politikai elégtételt fogunk venni a választások után.

Lázár révedező szemekkel bámul hol a laptopjára, hol a kamerába és megbékélő hangon próbálja elhitetni a nézőkkel, hogy ezután minden kérdésre őszintén fog válaszolni. Pedig két nappal korábban hazudott össze mindent Márky-Zaj Péterre.

Úgy harcolnak, ahogy tudnak. A Fidesz még mindig a vezér mögött áll, ha remegve is és nincs az a mennyiségű mocsok, amit ne tudnának az ellenzéki pártokra, jelöltekre kenni. A választások amúgy is erősen lejtő pályáján, csalásoktól sem riadnak vissza. Ha kell a holtakat is segítségül hívják.

Mit tesz a másik oldal?

Sokan szidják a kormányt. Le kell őket váltani. El kell őket zavarni. Be kell őket csukni. A vérmesebbek más javaslatokkal, radikálisabbakkal is előállnak. Ezek szavak. Indokoltak, érthetőek, jogosak. Engem viszont jobban érdekel a

Hogyan?

Ha az ellenzéki pártok valamelyik csúcsembere szerencsétlenül fogalmaz, a nyakukat törve mocskolják azok, akik egy nappal korábban véresre ordították a torkukat, hogy Orbán takarodj, győzni fogunk, meg a hajrá Dk, meg MSZP, meg LMP,, meg Jobbik és a többi…! Pár napja még az együttműködést éltették, mert ők aztán nagyon kormányváltást akarnak. Szerintem ez nem az az út!

Szolidaritás szót hallom emlegetni minden felől. Szolidaritás a menekültekkel, az olaszokkal, görögökkel, akik a tengerpartra nem tudnak kerítést húzni, az Unióval, a tagállamokkal, Lengyelországgal, Magyarországgal, a szegényekkel, az elnyomottakkal, az igazságtalanul bebörtönzöttekkel. Ezt mondja mindenki. Ki erre, ki arra, ki ezzel, ki azzal kapcsolatban vár el szolidaritást.
Az ellenzéki pártoknak nem kellene egymás irányában némi szolidaritást gyakorolni? Nem szeretni egymást, nem egyesülni, de egy irányban menetelni, mert ez a közös érdek!

Másik ellenzéki párt vezére úgy tesz, mint ha nem értené mit akart mondani a másik, de valahogy félrefogalmazott. Olvasta az egész nyilatkozatot? Persze és tudja is, hogy félrefogalmazott, de talán néhány embert át tud csábítani tőlük, ha felháborodik.

Kilép a komfortzónájából egyik párt, mondván, ők egyeztetést akarnak és olyan feltételt szabnak, amit nem lehet teljesíteni, mert a harmadik nem akarja. Ezek után az egyik részeg volt és száraz pogácsával kínálta őket, viszont a harmadikkal

sokkal jobb hangulatban beszélgettek.

Az a harmadik pedig velük sem akar egyeztetni, mert csak maguk, mert ők aztán majd egyedül tudják leváltani a kormányt, igaz, van vagy 20% támogatottságuk. A kormánypártoknak meg kétszer akkora.
Majd a választás után megmagyarázza mindegyik, hogy miért a másik volt a hibás.

Mert a nép, az istenadta nép, befolyásolható az ellenzéki oldalon is. A falkaszellem itt is működik. Csak egynek el kell indítani egy butaságot és lesznek követőik. Vagy egyik, vagy másik párt vélt, vagy valós érdekében, egyik, vagy másik ellen, sőt mindenki, mindenki ellen. Néha még a valós ellenféllel szemben is tesznek ezt, azt…

Egyik barátom ma mondta, mit politizálsz, keress inkább pénzt, az hasznosabb! Őt nem eszi a fene a facebookon minden nap, nem politizál, csak morzsákat ismer a politikából, annyit, mint a legtöbb ember és ez alapján fog majd szavazni. Ő a nép! Ő mit lát a politikából? Csupán annyit, amit én szégyenlek.

Nos, hogyan?

 

google651e5bc75abdbfb3.html